Korona vírus. Világjárvány. Covid-19. Olyan nevek, kifejezések, melyek az életünk részévé váltak. Olyan helyzet, ami minden emberben bekapcsolt valamit. Olyan programokat, hiedelmeket, melyekről talán eddig nem is tudott. Vélemények, megállapítások, meggyőződések özöne tárult fel a világban, és hozott létre új csoporttudatosságokat, olykor keveredve a korábbiakkal.

Mert minden rendkívüli esemény, amely kihat a világra, érinti a Föld kollektív tudatosságát, ami az azonos egyéni meggyőződések közös nevezője.

Ezért történik az, hogy noha egyéni szinten is van nézőpontunk a világjárványról, az annak következtében kialakult helyzetről, mégis ezek valamilyen csoportba sorolhatók. Vannak szkeptikusok, lázadók, szabálykövetők, vannak akik valóban aggódnak és félnek a vírustól, és annak következményeitől.

De vajon hol dől el, hogy te vagy én melyik szegmensbe tartozunk? Amikor történik valami, ami kihat az egész Földünkre, mitől függ, hogyan reagálunk rá?

A válasz szintén egy meggyőződésből fakadó gondolat, íme az én verzióm:

Minden, amit megtapasztaltunk életünk során – egészen a fogantatástól a jelen pillanatig -, minden, amit az őseinktől örökségként a DNS-ünkben hordozunk, minden, amit más életeink során megtanultunk és következtetésként elraktároztunk, és minden, amit valaha a lelkünk – a Belső Lényünk, a Forrásunk, Teremtő Énünk – megtapasztalt, ott él bennünk energetikai lenyomatként. Rezgésbeli kódok, melyeket hordozunk magunkban, és amikor történik velünk valami, megnyilvánulnak a fizikai valóságunkban gondolatok, vélemények formájában.

Mindenkinek megvan a maga valósága, a maga igaza ezek alapján a rejtett programok alapján. Ha valaki abban hisz, hogy ez az egész világjárvány egy összeesküvés elmélet, az is rendben van, mert hiedelmek sokasága hiteti el vele, hogy ez történik. Aki fél, mert idős, beteg, és gyenge az immunrendszere, nem fogod tudni meggyőzni arról, hogy ne féljen, mert ha hisz pl. a médiának, vagy azoknak az orvosoknak, akik azzal értenek egyet, hogy ez valóban veszélyes, akkor ebben fogják őt megerősíteni!

Aztán vannak olyanok – magamat is ide sorolom -, akik éberek, odafigyelnek arra, hogy másokat ne fertőzzenek meg – hiszen gyakran tünetmentes a fertőzés lefolyása -, ám nincs bennük alapvetően félelem, aggodalom a vírustól.

Amikor sorra érkeztek a hírek arról, más országokban milyen súlyos a helyzet, az emberek nagy része megijedt, de legalábbis elbizonytalanodott. Ez a mi generációnk, és a fiatalok, gyerekek számára teljesen idegen, új és félelmetesnek tűnő helyzetet teremtett. Hirtelen jött, váratlanul ért bennünket. Én a lehető legpozitívabban álltam hozzá, ennek ellenére leültem a gyerekeimmel, és elmondtam nekik, hogy egy ismeretlen dologgal állunk szemben, és nem tudjuk, ennek milyen következményei lesznek ránk nézve.

Higgadtan, reálisan álltam a kialakult helyzethez, de arra is ügyeltem, hogy a félelem ne legyen rajtunk úrrá, mert az általa keltett stressz adott esetben nagyobb kárt tud okozni, mint maga a vírus.

Hónapok teltek el úgy, hogy az életemben zajló események, változások a „Maradj Otthon” égisze alatt történtek. 

Az új otthonom ez alatt az időszak alatt készült el. Közben az előzőtől zajlott a leválás, amit nagyban segített, hogy hónapokon át pl. többet voltam a kertemben, mint az elmúlt pár évben összesen.

Az önmunka is gyorsabb, hatékonyabb volt számomra ebben az időszakban, aminek számos nyeresége lett, és ezt imádtam!

Nyáron pedig újra lehetett utazni, ha nem is volt ajánlatos külföldön nyaralni, de belföldön megoldottuk, ami sok esetben – számomra már taszító – tömegnyomort eredményezett.

A szigorú előírásokat a szállodák nagy része csak hirdette, de nem tartotta be, ellenben csillagászati összeget kértek el akár egy pár napos tartózkodásért is, ami számomra megdöbbentő volt.

Aztán jött a nyár vége, és már egyre többet lehetett hallani arról, hogy újra emelkedik a fertőzöttek száma, és az iskolakezdés ugyan a rendes menetrend szerint fog elkezdődni, ám egyre több gyerek maradozott el annak okán, hogy valamelyik hozzátartozója megfertőződött.

Valami megváltozott…

Szeptember 6. vasárnap. Kevin – az elsőszülött gyermekem – 20. születésnapja. Tekintettel arra, hogy rendkívül meleg, fülledt idő van, úgy döntünk, egy étterem kert helységében ünnepeljük meg. Mintha július közepe lenne. Bár kora délután van, és mindenki éhes, Kevin csak egy Eggs Benedict-et kér. Desszert a torta volt, rendhagyó módon korábban, mint az ebéd. Kevin valahogy furán érzi magát, de nem tudja pontosan megfogalmazni, mit érez.

Utána elbúcsúzunk – hiszen már nem él velünk – és hazamegyünk, ki-ki a saját otthonába.

Este jön egy sms: „Gondolom nem tudod megállapítani pontosan, hogy mi a bajom, igaz? Mert picit félek most.”

A válaszom: „Kicsim, ne izgulj, nincs semmi komoly! Biztosan az alvás kihozta, és lehet, hogy picit meghűltél, vagy az allergia is gyengített picit… Ha elkezd fájni valamid, hívj, jó?”

Éjjel nem aludt sokat, mert addigra mindene fájt. Lázasnak érezte magát, de maximum hőemelkedése lehetett (nem volt nála hőmérő), ami aztán másnap be is igazolódott.

Mivel nem múlt a rossz közérzet, mondtam neki, hogy hívja fel a háziorvosunkat, aki a fül orr gégészetre irányította, mivel akkor már a torka is fájt, és azt gyanította, hogy a mandulájával lehet gond (egy évvel ezelőtt mononukleózisa volt, 3 napig feküdt kórházban).

Mivel a munkám része a ThetaHealing® módszerét alkalmazva, hogy intuitívan leolvasom a klienseimet (ezt több éven keresztül tanuljuk, gyakoroljuk, fejlesztve ezzel intuitív képességünket, Vianna Stibal, a ThetaHealing® megalkotója hívja intuitív leolvasásnak), ezt természetesen Kevin esetében is megtettem, de nem érzékeltem nála a vírust. Megkértem egy szakmabeli barátomat, hogy olvassa le ő is Kevint, mert lehet, hogy az érzelmi kötődés miatt nem érzékelem tisztán, milyen folyamatok zajlanak benne, de ő sem látta a vírust.

Magánrendelésre vittem el még aznap, hogy mielőbb lássa orvos, aki alaposan megvizsgálta, és legnagyobb meglepetésünkre semmilyen gyulladást, elváltozást nem talált! Arra gyanakodott, hogy a szezonális allergia következtében léptek fel ezek a tünetek, így vérvételt javasolt. Akkor már éreztem, hogy valami nem stimmel, valahogy nem állt össze a kép. Javasoltam Kevinnek, hogy ha úgyis megy vérvételre, csináltasson egy Covid tesztet. Aznap délután elment az íz, illetve a szag érzékelése…

Reggel teszt, eredményt estére vagy másnap reggelre ígértek. Akkor már tudtam, hogy elkapta. Ő szintén. Este semmi. Másnap reggel semmi. Délelőtt semmi. Délután jön az email: Pozitív.

Felhívom a háziorvost. Beindul a folyamat. Kevin felhívja a ’kontakt’ személyeket. Én felhívom a fiatalabb gyermekem osztályfőnökét. Nekünk nem kötelező a teszt. Nem élünk együtt Kevinnel. Nem vagyunk egy háztartásban. Azért én mégis elviszem egy PCR tesztre. Bár nem kötelező, és elvileg semmi nem indokolja, emiatt négy napig nem mehet iskolába. Nincsenek tünetei, de hát biztos, ami biztos. Az eredmény hamarosan meg is érkezik: Negatív. Csani tehát rendben van. Egyelőre.

Kevin várja az ÁNTSZ hívását, de semmi. Másnap reggel felhív engem az orvos asszisztense, hogy mi a helyzet, mert Kevint nem látja a rendszer. Kéri, hogy küldjük el a helyi ÁNTSZ-nek az eredményt, de ez sem segít. Azért Kevin becsületesen karanténba vonul. Majd 4 nap(!) után végre felhívja valaki az ÁNTSZ-től, egy hét után pedig a rendőr is megjelenik a határozattal.

A részletekbe itt nem mennék bele, annyit szeretnék csupán megjegyezni, hogy a rendszer egyáltalán nem úgy működik, mint ahogyan azt hivatalosan kommunikálják felénk.

Viszont az már az elején zavart, hogy miért nem láttuk ketten sem a vírust Kevin szervezetében? Nem vagyok az a nagy önbizalommal megáldott ember, de azt tudom, hogy az intuitív leolvasásban jó vagyok. Nem értettem, mi lehet az oka, hogy ott volt a vírus, mi mégsem láttuk.

Ezért aznap, amikor kiderült, este erre fókuszáltam, és kértem a Teremtőt, mutassa meg nekem, mi ez Kevin szervezetében, miért maradt rejtve előlem?

És akkor megérkeztek az információk. Egyszerre, mint egy Zip fájl. Képekkel együtt…

Nem organikus. Ezért nem láttam. Mesterségesen előállított, nem a természetben előforduló ”dolog”. Kódolt tulajdonságokkal rendelkezik, az egyik ilyen, hogy rejtett üzemmódban van, ezért láthatatlan. Ha tüneteket nem okoz, akkor ezek az adott személy DNS-ével kompatibilisek. Ha nem, akkor megjelennek a tünetek. Mert az immunrendszerünk felismeri, és beindítja a támadást, azaz aktiválódik a szervezet öngyógyító képessége, és teszi a dolgát. Optimális esetben ez be is következik, mint ahogyan Kevin esetében is történt.

Rendkívül érdekes, és különleges a kinézete, amit sosem fogok elfelejteni. Pár nappal később le is rajzoltam a fiam kérésére, de életem végéig emlékezni fogok rá, annyira belém égett az, amit láttam.

Valóban nem tűnik organikusnak, sőt…

Érdekes, hogy amint Kevinnel megosztottam ezeket az információkat, már nem volt benne sem aggodalom, sem ellenállás. Valahogy nem érezte „rossznak” a vírust, mivel nem is az.

Az ízérzékelése jött vissza legkésőbb, több mint két hétig nem érzett semmit. Ez jobban megviselte egyébként – lelkileg -, mint a többi tünet.

Bízom az intuitív képességeimben. Tudom, mit láttam, és tudom, hogy ez a valami számunkra ismeretlen. Mégsem félelmetes. Valahogy elfogadtam, hogy most már ez a jelenség is része az életünknek, bármi legyen is az, bármilyen okból is.

Nem ítélkezem, és nem gyártok elméleteket arról, amit érzékeltem és láttam.

Nem jó, nem rossz. Egy helyzet. Egy állapot. Egy jelenség. A meggyőződéseink határozzák majd meg, mit gondolunk róla, milyen szerepet adunk neki a saját valóságunkban. Hogy mi lesz a mi igazságunk a korona vírusról. Az enyémben egyelőre ennyi: megfigyelés, információ gyűjtés, ismerkedés az ismeretlennel, semlegesség. A többit majd meglátjuk. A bennem lévő tudattalan programok eddig így mutatkoztak meg. Érdekesek a számomra, ezért úgy döntöttem, maradhatnak.:))

Feliratkozás

Értesülj első kézből az eseményekről és újdonságokról