Tulajdonképp bárkit vagy bármit behelyettesíthetek a “párod”, “gyermeked”, vagy “munkád” szó helyére, hiszen a hangsúly azon van, kinek érezzük magunkat nélküle? Érezzük-e magunkat valakinek nélküle?

Te ki lennél a munkád nélkül?

Ismerek egy személyt, aki olyan munkahelyen dolgozik, ahol az ügyfelekkel ő tartja a kapcsolatot. Mondhatni “mindenesként” ő az asszisztens és kapcsolattartó is egyben. Olyannyira belehelyezkedett ebbe a munkakörbe, úgy látja el a feladatait, mintha ő lenne maga a cég. Teljesen azonosult az ügyfelek visszajelzéseivel, és minden -a cégre vonatkozó- pozitív visszacsatolást személyes elismerésnek él meg.
Mivel ez egy családi vállalkozás, az évek során olyan szinten alakult ki az identitászavara, hogy teljesen összemosódott a magánélete a munkájával.
Nincsenek határok a két életterülete között, és teljesen meg van győződve arról, hogy ő egy nagyon népszerű, közkedvelt ember, akit imádnak. Pedig pont az ellenkezője igaz: az emberek azért tartják vele a kapcsolatot, mert nincs más módja, hogy kommunkikáljanak a céggel, hiszen ő a kapcsolattartó személy, és egyáltalán nem kedvelik. Mivel azonban csak rajta keresztül tudnak bármit is intézni, vagy épp elérni, kénytelenek kultúráltan, kedvesen viselkedni a saját érdekükben.

Aki csak kicsit is érezteti vele, hogy nem kedveli, az ügye, kérése, igénye vagy egyáltalán nem teljesül, vagy hátra sorolódik.

Ismerős neked is ez a helyzet? Iskola, bármilyen intézmény, portás, biztonsági őr, sofőr, stb…

Azt hiszem mind találkoztunk már életünk során olyan emberekkel, akiknek az Én Határaik vagy egyáltalán nem, vagy olyannyira csekély mértékben léteznek, hogy képtelenek határvolnalat húzni a kettő között. Így képesek önmagukat valaki, vagy valamivel összemosni, így alakul ki a “valakinek a valakije” jelenség.

Egy egészséges önismerettel bíró személy esetében alapvető tényező, hogy rendben vannak a határok az életében, és olyan kereteket állít fel önmagának, hogy abban kényelmesen, lazán, biztonságosan tud létezni.

Ki vagy te a párod nélkül?

Párkapcsolatban a munkám során szintén gyakorta tapasztalom, hogy hölgyek vagy épp urak képtelenek meghatározni Önmagukat, ha kivesszük a képletből a társat.

Korábban ezt fémjelezte pl. az a szokás is, hogy házasság esetén a nő felvette férje nevét. Ezzel egyébként nincsen semmi gond, ha az adott személy önértékelése, illetve ezek a bizonyos határok rendben vannak.

Ám mi történik, ha mindez nem teljesül? Ha képtelen valaki arra, hogy a saját életének ő legyen a középpontjában, és ne mást helyezzen oda? Ha egy kapcsolatban – legyen az gyermek, társ, bármilyen emberi kapcsolat, munkahely -, elvész az identitása?

A helyén vannak az én határaid?

Amikor elkezdek dolgozni egy személlyel, nagyon hamar kiderül, ha ezek az Én Határok nincsenek rendben. Legtöbbször gyermekkori élmény vagy trauma váltja ki ezt az állapotot, hiszen, ha pl. valaki bántalmazó kapcsolatban volt a szüleivel, esélye sem volt arra, hogy képviselje a saját érdekeit, vagy ha megpróbálta, olyan büntetést kapott érte, hogy később már meg sem próbálta.

Azok a személyek, akiknek ilyen határokkal kapcsolatos sérülései vannak, általában képtelenek nemet mondani. Külsőleg nagyon határozottak és magabiztosak, hiszen igyekeznek leplezni ezt a sérülést, de ez inkább agresszív érzést kelt a másik félben, és nem érzi biztonságban, nyugalomban magát a társaságukban.

Aztán vannak azok a személyek, akik mindig nagyon készségesek, kedvesek, ám hatalmas energia szükséges nekik mindehhez, hiszen el kell nyomják magukban a saját érzéseiket, álláspontjukat.

Az elfojtások utat fognak törni

Aztán egyszer csak, amikor már nem bírják tovább elfojtani, mint egy vulkán tör ki belőlük a sok elfojtott düh, indulat, sértettség, s ilyenkor a környezetük is ledöbben, mert nem érti mi történik.

Mindkét esetben hajlamos lehet a személy arra, hogy identitását mások által határozza meg, hiszen anélkül megsemmisültnek érzi magát. Így fel sem merül benne, hogy van más választása, hogy lehet ő az élete főszereplője! Ez az opció fel sem merül benne, hiszen nincs rá mintája, hogyan lehetséges mindez, vagy annyira alacsony az önbecsülése, önértékelése, hogy csak egy másik személy, vagy dolog által érzi valakinek magát, így azonosul vele.

Fejleszd az önismeretedet

Érdemes hát foglalkozni ezzel a témával, akár te vagy, aki magára ismert, akár neked van ilyen ismerősöd, kapcsolatod, mert megfelelő önismereti munkával szépen helyre lehet tenni ezeket a sérüléseket, és a korábbi minták megváltoztatásával, egy új, magasabb minőségű életet lehet élni, melynek Te vagy a középpontjában, kialakítva az egészséges Én Határaidat!

Ennek pedig az egyik csodás eredménye, hogy amikor megkérdezed magadtól, ki is vagy valójában, meg tud érkezni a válasz. S hogy miért? Mert már képes vagy meghallani a saját belső hangod, ami tisztán, őszintén megmondja neked, ki is vagy valójában!

Ha érdekes számodra a téma, nagy szeretettel ajánlom június 6.-i előadásom, melyről az alábbi linkre kattintva kaphatsz bővebb Információt:

https://kisshenriett.com/eloadas/a-valtozas-kulcsa/

 

Feliratkozás

Értesülj első kézből az eseményekről és újdonságokról