Miért hisszük el, hogy az egyik ember több a másiknál? Hogy jobb valamiben? A pillanatnyi körülményeink határozzák meg, mire vagyunk képesek egy adott területen, de ez csupán azt mutatja meg, hogy abban az adott pillanatban, helyzetben mire voltunk képesek.

Vajon hányan vagyunk, akik már gyerekkorunkban elhittük, hogy a teljesítményünk határozza meg az értékünket?

Hogy akkor vagyunk értékesek, akkor számítunk, ha többek-jobbak leszünk?

Hányan vagyunk, akik szentül hisszük, hogy csak akkor érünk valamit, és akkor létezünk igazán, ha legyőzünk másokat?

És vajon miért vagyunk meggyőződve arról, hogy jobbnak, többnek kell lennünk?

Miért kell állandóan a külvilág megerősítése ahhoz, hogy elhiggyük: fontosak, értékesek és szerethetők vagyunk?

Egyáltalán miért gondoljuk azt, hogy csak és kizárólag bizonyos feltételek mentén kaphatjuk meg a szeretetet?

Mert elhitették velünk, hogy a szeretet feltételekhez kötött. Hogy akkor vagy szerethető, ha:

  • jól teljesítesz az iskolában
  • minél több érmet szerzel az adott sportágadban
  • neked van a legszebb cipőd, ruhád
  • neked van a legújabb, legdrágább telefonod, stb.

Vajon kinek akarunk ilyenkor megfelelni és miért?

Elsődlegesen a szüleinknek.

Mert Ők mutatják az elsődleges mintát. Általuk tanuljuk meg, hogyan létezzünk ebben a világban, hogy mi a és mi a ROSSZ, hogy mi HELYES, mi HELYTELEN, mit illik, és mit nem.

A duális hitrendszerek által elhisszük, hogy a szeretet csak bizonyos feltételek mellett jár nekünk, ezért elkezdünk versenyezni érte.

Elismeréshez kötjük, és ezért készek vagyunk bármit megtenni, amit csak lehetségesnek és elfogadhatónak tartunk.

A versengés alapelemei, az Igazság-Tévedés, és mi természetesen arra törekszünk, hogy igazunk legyen, egészen addig, amíg be nem bizonyítjuk, vagy olyan játszmákba nem megyünk bele, melyek a NYERTES-VESZTES verziót eredményezik.

Minden egyes esetben, amikor azt veszed észre, hogy meg akarsz valakit győzni a saját nézetedről, versengsz.

Nekem az egész eddigi életem tele volt ezzel az energiával, és bizonyos helyzetekben még ma is érzékelem a jelenlétét.

11 év önismereti folyamat eredményeként ma már képes vagyok felismerni, amikor bekapcsol bennem, és ott, akkor felismerem, hogy van választásom másként cselekedni, és akkor meg tud érkezni egy másik nézőpont az adott helyzetről.

Egy olyan nézőpont, ahol lényegtelen, mi az eredmény, mert az független az értékemtől a világban, és nem alapfeltétele.

Ez pedig hatalmas különbség!

Nem számít, hogy igazad van-e egy adott helyzetben, vagy nem, mert születés adta jogod, hogy szeretve légy!

Senki és semmi nem veheti el tőled ezt a jogot, mert a létezésed alaptermészete. Ez nem egy tulajdonság, erény, vagy képesség. Ez maga a SZERETET!

Nem kell megszerezni, mert ott van benned!

Az önismereti folyamatodban ezt az igazságot leled meg. Mert ahogyan egyre nagyobb teret adsz az elfogadásnak, a nyitottságak arra, hogy befogadj, tisztábban láss, képessé válsz arra, hogy elengedd a korábbi korlátozó mintáidat.

Amikor versenyzel, önmagadat akarod újra és újra legyőzni.

Bebizonyítani magadnak, hogy elég jó vagy, értékes vagy, szerethető vagy, de ezek mind csupán nézőpontok! Hiedelmek, melyeket kellő önismerettel képes vagy lecserélni, s így megláthatod, hogy valójában nincs kit legyőzni, hiszen eleve nyertes vagy! Mindig is az voltál és mindig is az leszel! Csodálatos vagy, és különleges! Annyira csodálatos, hogy létezel, hogy itt vagy! Egyetértesz?

Ha érdekes számodra a téma, nagy szeretettel ajánlom június 6.-i előadásom, melyről az alábbi linkre kattintva kaphatsz bővebb Információt:
https://kisshenriett.com/eloadas/a-valtozas-kulcsa

 

 

Feliratkozás

Értesülj első kézből az eseményekről és újdonságokról